Weöres Sándor „A teljesség felé” című kötetének sorai hosszú utakon jutottak hozzám. Hálát érzek, amiért leírta őket Csöngén, 1944-45-ben. Éppen hetvenhét évvel később kerülnek papírra azok a gondolatok, melyeket ebbe a kötetbe szedtem. Nem Weöres nyomán, hanem annak nyomán, ami miatt ő is leírta őket. Időn kívüli megfogalmazásukon hullámokat vet a jelen, de nem tesz hozzájuk és nem vesz el belőlük semmit.

Ez a könyv nem vitára termett; megalkotásának egyetlen célja az volt, hogy létrejöjjön. Ha felfigyelsz rá, az nem erénye, ha nem találsz benne figyelmedre méltót, az nem hibája. Szavai kortyok csupán a forrásból, melyet bárki megízlelhet.